Básnici XIX. stoletia: Rozdiel medzi revíziami
Bez shrnutí editace |
Bez shrnutí editace |
||
| Riadok 1: | Riadok 1: | ||
<center><big>'''A XIX. század költői'''</big><br>(báseň Sándora Petőfiho)<br>1847</center><br><center><big>'''Básnici XIX. stoletia'''</big><br>(preklad Pavla Országha Hviezdoslava)<br>1931<ref>Preklad bol publikovaný po smrti Pavla Országa Hviezdoslava.</ref></center> |
<center><big>'''A XIX. század költői'''</big><br>(báseň Sándora Petőfiho)<br>1847</center><br><center><big>'''Básnici XIX. stoletia'''</big><br>(preklad Pavla Országha Hviezdoslava)<br>1931<ref>Preklad bol publikovaný po smrti Pavla Országa Hviezdoslava.</ref></center> |
||
| ⚫ | |||
== Originál v maďarčine (Sándor Petőfi) == |
|||
Ne fogjon senki könnyelműen<br> |
|||
A húrok pengetésihez!<br> |
|||
Nagy munkát vállal az magára,<br> |
|||
Ki most kezébe lantot vesz.<br> |
|||
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni<br> |
|||
Saját fájdalmad s örömed:<br> |
|||
Nincs rád szüksége a világnak,<br> |
|||
S azért a szent fát félretedd. |
|||
Pusztában bujdosunk, mint hajdan<br> |
|||
Népével Mózes bujdosott,<br> |
|||
S követte, melyet isten külde<br> |
|||
Vezérül, a lángoszlopot.<br> |
|||
Ujabb időkben isten ilyen<br> |
|||
Lángoszlopoknak rendelé<br> |
|||
A költőket, hogy ők vezessék<br> |
|||
A népet Kánaán felé. |
|||
Előre hát mind, aki költő,<br> |
|||
A néppel tűzön-vízen át!<br> |
|||
Átok reá, ki elhajítja<br> |
|||
Kezéből a nép zászlaját.<br> |
|||
Átok reá, ki gyávaságból<br> |
|||
Vagy lomhaságból elmarad,<br> |
|||
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,<br> |
|||
Pihenjen ő árnyék alatt! |
|||
Vannak hamis próféták, akik<br> |
|||
Azt hirdetik nagy gonoszan,<br> |
|||
Hogy már megállhatunk, mert itten<br> |
|||
Az ígéretnek földe van.<br> |
|||
Hazugság, szemtelen hazugság,<br> |
|||
Mit milliók cáfolnak meg,<br> |
|||
Kik nap hevében, éhen-szomjan,<br> |
|||
Kétségbeesve tengenek. |
|||
Ha majd a bőség kosarából<br> |
|||
Mindenki egyaránt vehet,<br> |
|||
Ha majd a jognak asztalánál<br> |
|||
Mind egyaránt foglal helyet,<br> |
|||
Ha majd a szellem napvilága<br> |
|||
Ragyog minden ház ablakán:<br> |
|||
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,<br> |
|||
Mert itt van már a Kánaán! |
|||
És addig? addig nincs megnyugvás,<br> |
|||
Addig folyvást küszködni kell. -<br> |
|||
Talán az élet, munkáinkért,<br> |
|||
Nem fog fizetni semmivel,<br> |
|||
De a halál majd szemeinket<br> |
|||
Szelíd, lágy csókkal zárja be,<br> |
|||
S virágkötéllel, selyempárnán<br> |
|||
Bocsát le a föld mélyibe. |
|||
| ⚫ | |||
Ľahkomyseľne drnkať prsty<br> |
Ľahkomyseľne drnkať prsty<br> |
||
nech strún sa nikto netýka!<br> |
nech strún sa nikto netýka!<br> |
||
Verzia z 12:22, 25. august 2017
(báseň Sándora Petőfiho)
1847
(preklad Pavla Országha Hviezdoslava)
1931[1]
Slovenský preklad (Pavol Országh Hviezdoslav)
Ľahkomyseľne drnkať prsty
nech strún sa nikto netýka!
Kto lýru berie dnes do hrsti,
velikú prácu podniká.
Ak nevieš iné, odhúsf leda
radostný-bôľny pocit svoj:
nies’ svetu potrebný, a teda
ta s drevom svätým na pokoj!
Na púšti blúdime, jak s ľudom
raz blúdil Mojžiš ťažením,
a, čo; Boh vodčím rozžal čudom,
za stĺpom stúpal plamenným.
Za novších čias Boh takýmito
stlpami určil poetov,
v kraj Kanaánu aby títo
ľud viedli, zvaný svojefou.
Nuž, kto je básnik, napred všetci,
cez oheň-vodu s ľudom v pút!
Buď prekliaty, kto šmarí veci
ľudovej prápor; kliaty buď,
kto z chabosti či z lieni — hmoty
rab — zaostane: opodiaľ,
kým ľud sa morí, trudí, potí.
by vo tôni si spočíval!
Sú proroci, tí s ciachou falše,
rozhlasujúci klebetu:
vraj, zastaňme; nač’ kroky ďalšie,
bo zasľúbenia zem je tu?
Lož, nestydatá lož, juž snadne
broj miliónov povalí,
čo v úpeku dňa, hladne-smädne
živoria, naskrz zúfalí.
Až raz tak z hoja koša každý
si bude môcť brať jednako,
keď k stolu práva raz si navždy
prisadnú všetci rovnako;
keď slnce ducha zjasá-splesá
v oblôčkocb, i v tých sťaby dlaň:
len vtedy Iza riecť: zastavme sa,
bo. áno, tu je Kanaán!
A dotiaľ oddychu niet, dotiaľ
bor, Človeče, sa, nespočiň. —
Snáď život, hoc nám sily podťal
v tom, pláce nedá nám; no v klin
ked smrti sklesneme sťa družke,
zrak pod jej bozkom zavreme,
a na vencoch nás, na poduške
z hodvábu spustí do zeme.
Zdroj a poznámkový aparát
Citované podľa
- slovenský preklad: Hviezdoslavove sobrané spisy básnické. Sväzok XV. Preklady maďarských básnikov. Turčiansky Sv. Martin : Matica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, 1931, s. 40-42. Dostupné online.
Poznámky
- ↑ Preklad bol publikovaný po smrti Pavla Országa Hviezdoslava.